Mi ennek a kibővített bölcsességnek a tudományos alapja?
Jelen ismereteink szerint az élet kialakulásában az ismert 87 természetes elem közül 28 játszik döntő szerepet. Az élő anyagban való mennyiségi részvétel szempontjánól ezeket az elemeket három csoportra osztjuk:
Fő bioelemek:
Járulékos bioelemek:
Bio-nyomelemek:
H, O, C, N, S, P
Fe, Mg, Ca, Na, K
Li, B, J, Cl, Br, Al, Si, Ti, Mn, Co, Cu, Zn, Se, Mo, Bi, V, Rb.
A Tokaji-hegység 10-12 millió évvel ezelőtti vulkanizmusa mindhárom csoport elemeit felhalmozta, elterítette a hegység területén. A lezajlott vulkáni, utóvulkáni folyamatok révén a földkéreg 30-35 km-es mélységéből kiszabaduló vulkáni olvadékanyag a felszínre hozta azokat a kémiai elemeket, melyek az ősi Föld felszínén 3-3,5 milliárd évvel ezelőtt a földi élet természetes környezetét, és egyben bölcsőjét adták.
A talajok túlműtrágyázása, a trágyautánpótlás hiánya a felső talajszint nyomelemeit lecsökkentette. A nyomelemek a talajból nem kerültek át a növénybe, a növényből az állatba, és az állatból nem jutottak el a táplálkozási lánc végén álló emberhez sem. A bio-nyomelemek hiánya, vagy nem elegendő volta az élet megszűnésével nem jár, de érdemi működészavarokat okozhat (pl. jód hiány – golyva).
Divatos civilizációs betegségek sora jelent meg (idegesség, gyomorpanaszok, vérkeringési zavarok, reumás panaszok, az immunrendszer általános leromlása).
A betegségek leküzdésére az emberiség korszerűnek mondott kémiai gyógyszereket vetett be. A gyógyszerek, ha az adott működészavarra jól is hatnak, előfordul, hogy mellékhatásaikban többet ártanak mint a kezelt betegség.
1984-ben alakult társaságunk azt tűzte ki célul, hogy az élő szervezeteket olyan természetes anyagokkal lássa el, amelyeknek mellékhatásai nincsenek, de biztosítják a salakanyagok eltávolítását, az immunrendszer stabilitását, és a vezénylő nyomelemek bevitelét. Ezeket az anyagokat a földkéregben, a kőzetekben, ásványokban találtuk meg.
Enterális gyógyporok, fogporok, hintőporok, ásványi dermatológiai paszták, speciális fürdősók segítenek kivédeni az emésztési, az izületi, a nőgyógyászati, a fogászati és a dermatológiai panaszokat. Az ásványok gyógyhatásai a közvetlen alkalmazás mellett közvetve is kifejthetők. Így a talajok ásványos kezelése, a növények permetezése és növényvédelme, valamint az állatok takarmányozása és tartása megfelelő és célorientált minőségű ásványi készítmények-kel, hozzájárulhat ahhoz, hogy a táplálkozási lánc végén álló ember – a káros civilizációs hatásokat kivédve – jól érezze magát ezen a földön.